A giliszta meg a százlábú

 Egy barázdabillegetőtől hallottam, miért is nem ment feleségül a százlábú a földigilisztához, s miért nem vette el a földigiliszta a százlábút.

 Réges-régen, egy öreg kő alatt lakott egy világszép százlábú hajadon. Szép volt, de hiú is nagyon, egész nap a száz karcsú lábát nézegette, gyönyörködött bennük. Estig tartott, míg mind a százat végigbámulta. Egyebet nem is csinált, nem mosott, nem főzött, csak pipiskedett. A szomszédjában egy hosszú földigiliszta éldegélt. Ez meg szorgalmas legény volt, dolgos, egész nap a földet túrta-ásta, tekervényes alagutakat fúrt a föld alatt, és nagyon elégedett volt a sorsával.

 Egyszer, eső után, kibújt föld alatti folyosójából, és megpillantotta a világszép százlábú-hajadont. Egy csapásra beleszeretett, elhatározta, hogy vagy ő lesz a felesége, vagy senki. A hajadonnak is megtetszett a legény. A giliszta nemsokára kérőket küldött a százlábúhoz. A hajadon igent mondott, készültek tehát a lagzira. Egykettőre híre futott a dolognak. Megtudták a férgek, kukacok, bogarak, és rákezdték a sopánkodást, pusmogást, óbégatást.

- Meghibbantál? - futottak a gilisztához. - Ilyen menyecskét viszel a házhoz? No, majd veheted neki a cipellőket, csak győzzed! Ötven párat egyszerre!

- Még ha csak cipellőt! - mondták mások. - De ötven pár szattyáncsizmát is venned kell neki télire! Honnan szerzel ennyi pénzt? Aztán meg képzeld csak el, ha leveti az ötven pár csizmáját, micsoda kopogás, dobogás támad a házadban! Nem lesz ebből jó dolog!

A százlábúnak meg a barátnői próbáltak beszélni a fejével:

- Nyomorék ez a te kérőd! Egy lába sincs! Csúszik-mászik a boldogtalan!

Mások tódították:

- Aztán gondold csak el, mennyit kell majd mosnod-vasalnod rá! Egész nap a földet túrja, mindennap elmocskol egy inget! Moshatsz-vasalhatsz napestig!

Gondolkodóba esett a százlábú-hajadon, igazat adott barátnőinek. Meghányta-vetette magában a dolgot, végül fogott egy árkus papirost, és megírta a földigilisztának: nem megy hozzá feleségül.

Közben a giliszta is eltöprenkedett. "Igaz is - gondolta -, szegény legény vagyok én! Miből vegyek neki annyi cipőt meg annyi szattyáncsizmát? Aztán dologtalan hajadon is a százlábú, cifrálkodó. Nem lenne az nekem jó feleségem!" 

Fogta magát, és ő is levelet írt a százlábúnak: keressen mást magának! Egyszerre kapták meg egymás levelét. Elmaradt hát a lagzi, oda lett a szerelem. Máig se lett egy pár a százlábúból meg a gilisztából.

Most már tudjátok, miért.
/Átdolgozta Rab Zsuzsa/